De rég volt, amikor zsebkendőt adtál nekem utoljára. De rég volt, amikor naponta megkérdezted hogy vagyok és érdeklődtél. Egy időbe érdekelt. Tudtad, hogy problémás vagyok... Talán segíteni akartál. Vagy vigasztalni. Te voltál a legelső ember, akit megismertem, amikor beköltöztem. Az első hétvége, amikor mindenki hazautazott, hogy elújságolja az élményeit otthon és én bent maradtam. Egyedül. Veled beszéltem először. Akkor még lehetett az udvaron cigarettázni és ott ültem a padon. Olyan távolinak tűnik már az egész. És mennyi víz lefolyt azóta a Dunán. Mindegy. Borzalmas volt az a hétvége. A szobába feküdtem az ágyon és sírtam.. hogy én ezt nem akarom és haza akarok költözni. Senkinek nem kívánom azt a három napot. Teljesen becsavarodtam.