Mellettem szuszmogtál. Igazából el sem tudom mondani, hogy milyen érzelmek kavarognak bennem. Nem mondanám, hogy üresség, de azt sem, hogy boldogság. Egyszerűen elfogadtam, hogy te ott vagy, én Pesten, aztán lesz ami. Jólesett csak ülni, cigarettázni, inni a bort és beszélgetni.…

Te voltált a kedvencem az összes közül. Soha nem kellett magyarázkodnom, megértetted a hülyeségeimet és akkor is támogattál, amikor különféle gondolataim voltak. Emlékszem, amikor kiültünk a fűbe és nevettünk, nevettünk, és.... nevettünk. Az volt életem egyik legjobb…

Olyan táncolhatnékom van. Hallgatom az ősrégi RnB zenéket és énekelek. Kinézek az ablakon és süt a nap. Csodálatos, ahogy ráesik a virágokra és az ágyra a napfény. Tökéletes a belső nyugalom. Ilyen kéne mindig. És táncolni.

Ősz van. Már találkoztam gesztenyékkel. Igen, találkoztam. Oda és vissza vagyok tőlük. Csodaszép ősznek nézünk elébe. Én őszi lány vagyok. Kellett valami újdonság. Igaából már a téli kinézet is megvan. Mindig csak a képet cserélem le. És az idézetet. Meg a színeket.…

Talán azért nem írok, mert nincs is miről. És nincs idő. Tegnap ezt már említettem. Nincs egy hely, ahová bevackolnám magam és írnék. Visszaolvastam pár bejegyzésemet. Nem is emlékeztem, hogy miket írkáltam ide az utóbbi fél évben. Történtek ilyen dolgok? Időm sincs…

Valami hiányzott ma este. Pedig Cuvée volt a kezemben, zenére mozgott a csípőm, dobolt a lábam, a hajamat pedig ide-oda ráztam. Nem írtam sokáig. Nincs idő. Az idő pénz. Megtanultam értékelni ezt a mondást. Valamit vártam. Nem tudom megmondani mit. Színeket várok az életembe.…