Szóval még egyszer.
Visszatértem és nem akarok beszélni az elmúlt 6 napról, mert az ott van a kézzel írott valóságban. A kézzel írott naplómban, amit egyetlen egy emberrel fogok megosztani, ha ő is és Isten is úgy akarja. Ha meg nem, akkor a sírba viszem azt a 6 napot. Olyan sok 6 napot viszek még magammal, ezt nem akarom, úgyhogy...
Úgyhogy, ha mást nem is, de ezt a 6 napot fogadd el az én életemből. Ha többet nem, de ezt a 6 napot fogadd el. Hatszor huszonnégyórát, ami csak rólam szól. Fogadd el a kézzel írott valóságot, fogadd el, hogy ez vagyok én kicsiben. Minden. Soha nem lesz több és soha nem lesz kevesebb. Megoszthatnám a nagy közönséggel, bepötyöghetném ide, akár szét is téphetném vagy a tél közeledtével tűzbe is dobhatnám és végignézhetném ahogy a tűz felfalja a kék tintát, de nem akarom egyiket sem. Azt szeretném, hogy a te szemed közé égjen a kék tinta és az a szó, hogy "én".

Elfogadod?

Amúgy meg 30 nap múlva költözöm Pestre.