Megtaláltam azt a számot, amit akkor hallgattam.
Emlékszem bal oldalon ültem, ő pedig a jobbomon, de nem volt kedvem hozzá. A tájat néztem. Ugyanazt a megszokott tájat, amit mindennap látok. Ugyanazokat a fákat, ugyanazokat a virágokat. Fáztam, de nem akartam becsukni az ablakot, mert annyira odaillett. Még nem volt sötét, de világos sem volt. Tudjátok a kettő közötti állapot. Folytatnám, ha tudnám, de nem tudom, mert...
hányszor végigmentem már azon a Tájon. A Tájon..
Feedek
- RSS 2.0
bejegyzések, kommentek - Atom
bejegyzések, kommentek
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://godforsaken.blog.hu/api/trackback/id/tr806417223
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.