Túl sok volt az utóbbi két hét érzelmileg. El sem tudjátok hinni, hogy néha mennyire hiányzik az otthon melege, hogy bekucorodjak a számítógéphez, blogoljak, olvasgassak, beszélgessek, képeket nézegessek és önmagamat boncolgassam. Itthon más. Minden más.
Az ágy illata, a meleg radiátor, a tea íze, az önműködő kávéfőzőnk és a széteső ruhaszárító is más. Mindennek megvan a maga varázsa.
Nagyon megterhelt ez a két hét. A rengeteg veszekedés, a záporozó könnyeim, a sok utazás, a veszekedés, a munka és a veszekedés, az agyam folytonos kattogása, a bűntudattal való megbirkózás, a sok meghívás és elutasítás, a sok tanulnivaló, a betegség, hogy nem tudom mi lesz veled és még sorolhatnám.. Sok. Sok. Besokaltam. Nem is tudom mihez lenne kedvem.
Egy idő után már a tea íze is fanyarrá válik a számban és az sem esik jól. Nem nyugtatja meg az idegeimet. Talán most is kéne. Sokat sírtam. Pedig még a felét sem idéztem fel anyának arról, ami igazából történt. "Borzalmak temetője".. nincsenek definíciók, se semmi. És Te most olvasod és azt hiszed, megint nagyon szomorú és bágyadt vagyok, ami nem igaz. Részben igaz. Egyszerűen muszáj kiírni magamból a dolgokat, ezt a sok kérdőjelet, mert úgy érzem bekattanok. Bekattanok.
Fojtogatnak a kimondatlan szavak, a fel nem tett kérdések, az el nem mondott érzelmek, a megszakadó barátságok, a fel-felvillanó múltbéli képek. Mert igen. Beszéltem róla. Kétszer is. Másodszor részegen... és az valahogy jobban fájt. Nem akartam róla, de a "Requiem for a Dream"-el rákényszerítettél. Soha nem éreztem magamat olyan erősnek, mint akkor, mert sírás nélkül kellett elmondanom... és akkor úgy éreztem abba a hidegbe, hogy a kezembe tartom az életemet. Sírás, könnyek nélkül mondtam el. A kezembe tartottam az életemet úgy, hogy közbe nem éreztem azt, hogy darabokra hullok. Megint száz és ezer darabban leszek. Ez olyan nagy súlyú dolog, mintha egy tizenéves be kéne vallja otthon, hogy terhes. Szóval éreznetek kell. Elmondani egy hatalmas dolgot, ami szomorú és megrázó, úgy hogy nem szabad sírnod.. De másodszor nem volt ilyen. Darabokra hulltam. Nem mehet minden egyszerre. Nem akarhatok ennyi mindent. És mégis...
Túl zavaros ez a víz. És összezagyváltam minden hülyeséget, aminek a felét nem értheted...
Ki kell adni valamikor.

Bekattanok.