Be kell jegyeznem, neki itt kell lenni.

Huszonhatodik fejezet

"Ez az egész, amit el akartam mondani. Elmondhatnám talán még azt is, mit csináltam aztán, mikor hazamentem, hogyan betegedtem meg, meg minden, milyen iskolába megyek jövő ősszel, ha innen kikerülök, de ehhez már nincs kedvem. Tényleg nincs. Ez a téma jelen pillanatban nem nagyon érdekel.
Nagyon sokan, főleg ez a pszichoanalitikus pofa itt, azt kérdezik, igyekszem-e beilleszkedni az ottani rendbe, ha jövő szeptemberben visszamegyek az iskolába. Ez olyan hülye kérdés, szerintem. Mert honnan tudná az ember, mit fog csinálni, amíg meg nem csinálta? A válasz: sehonnan. Én azt hiszem, igyekszem majd, de honnan tudjam? Esküszöm, hülye kérdés.
D. B. nem olyan rémes, mint a többiek, de ő is rengeteget kérdez. Múlt szombaton átjött autón, azzal az angol pipivel, aki az új filmjében játszik, amit most ír. Eléggé megjátszotta magát a pipi, de azzal együtt nagyon jó bőr. Egyébként mikor elment megkeresni a női vécét, valahova a fenébe, a túlsó szárnyra, D. B. megkérdezte, mit gondolok erről az egészről, amit most neked is elmondtam. Nem tudtam, mi a frászt feleljek. Ha tudni akarod az igazat, nem tudom, mit gondolok róla. Sajnálom, hogy annyi embernek elmeséltem. Csak azt tudom, hogy mindenki hiányzik nekem, akiről meséltem. Még például Stradlater és Ackley is. Azt hiszem, még az az átkozott Maurice is. Röhejes. Soha senkinek ne mesélj el semmit. Ha elmeséled, mindenki hiányozni kezd."


Szándékosan lett kiemelve. Nincs meg a bérlettartóm. Nincsenek meg azok a darabok, amit ő maga adott nekem. Ez az egy darab maradt belőle, semmi több. Nem érdemli meg és megérdemli. Értitek ti. Nem akarom túlmagyarázni. Én mindenkiről emlékeket gyűjtök és akkor róla már egy sincs, mert nincs meg a bérlettartóm. Mert ellopták. És biztos, aki ellopta jót nevethetett, hogy mit keresnek ilyen dolgok az én bérlettartómba - mert egy bérlettartóba csak bérlet meg diákigazolvány kéne legyen -, mint azok, amiket ő adott és kidobta a kukába. "Szemétbe való" - gondolta, és beledobta egy zöld kukába, ami elnyelte őt is meg engem is. Szemétbe való. Ő is meg én is. Mindketten szemétbe valóak vagyunk. Te a viselkedésed miatt, én meg az érzéseim miatt. Kidobtak minket. Ott heverünk egy zöld kukába koszosan, megviselve, de együtt. Nem értem miért panaszkodom. Együtt vagyunk. Végérvényesen az enyém vagy. Örökre. Egy zöld kukában. A szemétben, mert nekünk ott a helyünk, oda tartozunk.