Várom a keddet. Hastánc. Hastánc. Hastááááánc! Tegnap már teljesen felkészítettem magam lelkileg. Mármint értitek. Néztem youtube-n videókat, keleti zenéket hallgattam és ma reggel a csípőm önkéntelenül is elkezdett nyolcasokat írni. Ilyen kongás nem tudom milyen zenét hallgattam, dübörgött az agyamba a zene és táncolnom kellett. De szeretem rázni. Tudjátok milyen jó? Megpróbáltam hullámoztatni a hasam. De nem megy. Megint erre fogok gyúrni. Emlékszem, amikor régen jártam táncra pár hónap után ment csak először. Annyira boldog voltam akkor. Belenéztem a tükörbe, a pólót rászorítottam a hasamra és hullámzott. Olyan, mint a víz. Értitek. Úgy hullámzik. Mindegy. Senkit nem érdekel a hastánc iránti rajongásom. Ma előkeresem a cd-t, felrakom a csörgőt és itthon fogom rázni. Csak a bemelegítés részét utálom nagyon. Mindegy. Ejtsük a témát. Nagyon érdekes dolog történt. Legalábbis én megijedtem. Virágokat locsoltam. Anyáék szobájába voltam. Abba a szobába nincs a tv-hez távirányító. Elmentem a tv előtt és bekapcsolt. Értitek? Bekapcsolt. Hozzá se nyúltam, csak elsétáltam előtte. Egy percig csak álltam a tv előtt és bámultam a képernyőt. Nem értettem, hogy mitől, meg hogyan és egyebek. Most se értem. Aztán kikapcsoltam és gyorsan kijöttem a szobából. Ezentúl más szemmel fogok ránézni arra a tv-re. Ekkora energiát bocsátottam ki, hogy bekapcsolt? Hahaha. Jó, most nevetek rajta, de akkor nem volt vicces. Inkább ijesztő. Meg volt olyan is, hogy épp mosogattam és beindult magától a mikró. Semmi nem volt benne, csak beindult. Az is ijesztő volt. Én félek az ilyenektől. Horrorfilmeket se nézek. Egyszer leteszteltem magam. Pár éve egyszer beraktam késő este valami horrorfilmet a dvd-be. Betakaróztam és a kispárnámat szorongattam. Volt valami ijesztő rész meg ilyen hülye zene alatta, tudjátok milyen.. olyan tipikus ijesztő és annyira megijedtem valamitől, hogy széttéptem a kispárnám. Csak úgy szálltak a tolldarabok a szobába. Hogy sírtam akkor. Nem a film miatt, hanem a kispárnámat sajnáltam. Az a párna többet ér az életemnél is. Nagyon szeretem. Anya megvarrta. Arra a párnára még senki se feküdt. Mert nem engedem. Egyszer nővérem ráhajtotta a fejét, csak azért, hogy felmérgesítsen és felpofoztam. Soha senkinek nem engedem meg, hogy ráfeküdjön. Múltkor arra gondoltam, keresek egy olyan embert, akinek megengedem. Szóval értitek. Ha szeptembertől Pestre fogok járni suliba, akkor a kispárnámat is elviszem. Ő többet látott belőlem, mint bárki más az egész életben. Meg úgy eleve az egész szobám. Jó, hogy a szobák nem tudnak beszélni. Mondjuk én megbízom a szobámban. Nem hiszem, hogy elmondaná a titkaimat. Szoros kötelék van a szobám és én közöttem. Örömmel tölt el, amikor vasárnap délutánonként bemegyek és megállok az ajtóba, hogy körbenézzek. Vannak ilyen furcsa szokásaim. Kíváncsi leszek, hogyha tényleg elmegyek innen, akkor milyen érzés lesz besétálni majd a kuckómba. Biztos jó. Be van borulva. Ma még ez az idő is feldob. Olyan franciás hangulatom van. Nem tudom elmagyarázni, milyen ez a franciás hangulat, de jó. Tegnap voltam barátnőmmel (neki még nem találtam ki nevet) városban. Olyan csajos, beszélgetés, nézelődős napot tartottunk. Fújt nagyon a szél, de sütött a nap. Gyönyörű szép idő volt. Boldog voltam, mikor a Tesco-tól visszasétáltunk a városba. Szeretek sétálni. Megmutattam neki Alisca nyilait. És azt is, hogy hol szeretnék egyszer inni. Tetszett neki az ötlet. Azt hiszem. Hazafele beültünk az ötös ülésbe és döglöttünk. Elfáradtunk. Az egyik elágazónál van egy kereszt. Ment le a Nap és olyan szépen megvilágította a keresztet. Nem tudom elmondani milyen érzés volt. Szívesen lefényképeztem volna. Vagy csak leszálltam volna a buszról és néztem volna. Szeretném ha már jönne a tavasz és sétálhatnék valakivel a városban. Az olyan jó.