Ma sütöttem. Kefíres gyümölcslepényt. Nagyon gusztusosra megcsináltam. Kivettem a sütőből. Az alja teljesen odaégett és meggy, mazsola és mogyoródarabok gurultak a pulton. A sütemény fele beleragadt a tepsibe, a másik fele pedig a kezemből csöpögött a pultra. Sikítani tudtam volna. Nyami! Amit meg tudtam menteni azt ráraktam egy tányérra, de valami ocsmány módon nézett ki, mintha le akarna esni a tányérról. Mondtam már, hogy sikítani tudtam volna? Ami beleragadt a tepsibe azt külön beleraktam egy tálba és levittem a kutyának. Ízlett neki. Ami pedig a pulton maradt azt bezacskóztam és kiosontam a kukához. A kukának is biztos ízlett. Nem mindennap rakunk bele ilyen finomságokat. Amit megmentettem annak csodás íze volt. Soha többé nem sütök anya nélkül. Apával jót nevettünk a baklövésemen. Cukrász se leszek soha. Nem mintha az akarnék lenni. Nővéremék elvisznek nyáron Balatonfenyvesre nyaralni. 6 napra. Július 26-tól - augusztus 1-ig. A csodás dátum. Nem akarok a tavalyi nyaramra gondolni. Soha senkinek nem kívánok ilyen nyarat, amilyen nekem volt. Nem reagálom túl. Rossz volt. Még emlékezni is fáj a tavalyi nyárra, tehát lapozzunk. Idén normális munkám lesz, hála anyának és ráadásul jó sok pénzt is fogok keresni, amit félrerakok arra az esetre ha szeptemberbe tényleg a nagyvárosba vagy Székesfehérvára kerülök. Anya kedden jön haza. 2 nap. 2 nap. Kedden megyek iskolába és már most el vagyok keseredve. Gyakorlatilag semmit nem csináltam ezen a héten és ez a "semmi" is tökéletes volt. A héten bejelentkezek a fodrászhoz. Visszaviszem a könyvtárba Csáth Géza novelláskötetét és keresek valami finomságot magamnak. Olvasni szeretnék már. Mód Ervin, aki nem Mód Ervin nem írt még vissza. Utoljára decemberbe jelentkezett be, tehát lehet fél év múlva válaszol csak. Vagy lehet nem is válaszol. Vagy ha válaszol csalódást fog okozni és azt nem akarom. Lerombolná azt a szép képet, amit kialakítottam róla. Épp Heroinnal beszélek. Ő hiányzott. Azt hiszem. Mr. Késforgató még mindig nem jelentkezett és nem is tudom mi a picsáért reménykedem. Nekem az is elég lenne, ha jelezne, hogy 'élek még'. Ezentúl mindenkinek ki fogok találni egy nevet. Az olyan vicces. Katatonia - In the white megy. A Katatonia jó. Főleg ez a szám. Úgysem hallgatom végig, mert késztetést érzek minden számnál, hogy kapcsoljam el. Most már az Evidence megy. Azt hiszem ezt végighallgatom. Ez volt a legelső szám, amit hallottam tőlük. Szeretnék egyszer eljutni egy Katatonia koncertre. Jó lehet. Nem voltam még sok koncerten. Vagyis olyan koncerten, ahol külföldi zenekarok játszanának. A Deathstars nem volt rossz. Elestem és beletenyereltem egy törött sörösüvegbe. Egy Szépenmosolygós fiú segített feltápászkodni. A Mandragora Scream is tetszett, de ott már nem mentem be a tömegbe. A Battlelore-ról lemaradtam pedig biztos jó lehetett. Múltkor eszembejutott amikor a Road Szekszárdon koncertezett és én csak egy számra vártam. A Birthday Song-ra. A legutolsó számuk volt, de leadták. Előttem állt egy kibaszottulbrutálisannagyonmagas srác és szóltam neki, hogy engedjen előre, mert ez az én számom. És előreengedett. Ő is szépen mosolygott, sőt még vigyázott is rám. Aranyos volt. Kiugráltam magamat és a hangom is elment. Szeretek ugrálni. Emlékszem amikor Encivel voltam Road koncerten Szegeden. Azt se tudtuk hova kell menni, de mi mentünk. És ráadásul a buszt is lekéstük miattam. Végül is leértünk Szegedre. A sofőr bácsitól kértem 2 jegyet, de azt mondta ne vegyek. Kedves bácsi volt. A koncert jó volt. Utána nagyon sokat kellett gyalogoljunk. Nagyon nagyon sokat. Nővéremhez. Sokszor leültünk és az utcán énekeltünk. Emlékszem annyira fájt a bakancsba a lábam, hogy levettem. Erről eszembe jutott, amikor általános iskolába jártam még és minden áprilisba mentünk Balatonra az osztállyal. Elmentünk egyszer Badacsonyba. Én tornacipőbe voltam. Nem húztam zoknit. Szóltak hogy egésznapos túra lesz. A nap végére tiszta vízhólyagos volt a lábam és visszafele úgy jöttem, hogy levettem a cipőt és mezítláb jöttem a köveken és a tábor előtt már kúsztam a földön. De vicces volt. Egy lámpabúra volt a kukánk. Az is jó volt, amikor 7.-es voltam Dórival és Zsófival jelentkeztünk a szepezdi táborra. Egy 4 ágyas szobába raktak be minket. Dóri és Zsófi felül aludtak, én alul. Minden reggel amikor felkeltem rögtön azt láttam; "ebben az ágyban vesztettem el a szüzességem". Én ott aludtam. Mi is írtunk az ágyra. Egészen a szívünkhöz nőtt az a szoba. Itt zúgtam bele teljesen B.-be. Szánalmas lehettem. Most így jó röhögni ezeken. Kár, hogy nem lehet visszanézni filmen ezeket a táboros élményeket. Biztos jókat kacagnék (magamon). Amúgy ott még normális voltam. Azt mondták haláli a kacajom. Bár ezt még most is szokták mondani. Nem lehet utánozni a nevetésem, mert olyan egyedi. Ha hallanátok megijednétek. Dani boszorkánynak szokott hívni, de szerintem nem boszorkányos. Múltkor mondtak valami vicceset és az egész iskola az én kacajomtól vízhangzott. Az emberek általában nem velem együtt nevetnek, hanem rajtam, mert olyan vicces vagyok. Jó érzéssel tölt el.