Boldog kéne legyek, hogy nincsenek érzéseim, de hiányzik. Hajjj. Egyszer azt szeretném, hogy múljon el, máskor hogy térjen vissza. Érti ezt valaki? Annyira szeretnék valami változatosságot, valami színt a szürke hétköznapokba. Persze ez a kijelentés így egyszerűnek tűnik, de ha emberek közé kéne menjek azt hiszem ugyanaz az érzésem lenne, mint amikor megyek az utcán. Minden hétvégém ugyanolyan: felkelek, takarítok, délután gépezek, olvasgatok a lépcsőn vagy Gyilkos elméket nézek. Én nem ilyen voltam! Persze hozzá kell tenni azt is, hogy ez az utolsó évem, ami azt jelenti, hogy időm sincs "szórakozni", de az sem állapot, hogy ki sem mozdulok a 4 fal közül. Annyira szürke minden.
Még 7 kibaszott nap!
Örökkévalóságnak tűnik.. Minden sárga, piros, zöld, kék lesz. El sem tudom mondani mennyire várom. Elkezdődik a nyáriszünetem! Ez a 10 nap lesz az én nyáriszünetem. Minden olyan teljes lesz, mesébeillő, boldog, hangos, zavaros. Ó, bár sose múlna el. Legyen minden olyan, mint régen. Persze ez tényleg csak álom marad, soha nem lesz olyan.. Zokogni fogok az elején és a végén is.
Annyi mindent kell mondanom. Hol kezdjem? Az "eleje" már olyan rég volt.. de még mindig emlékszem, mintha tegnap történt volna. Sose felejtem el.
Érdekel a mesém? Hosszú lesz! Ebbe a mesébe nem lesz fehérlovon érkező királyfi, kacsalábon forgó palota és csodaszép királylány. Készülj fel! Adj válaszokat! Csak te adhatsz, ha már Ő nem teszi meg! (...)