Mikortól számít egy ember őrültnek? Hmm..
Talán úgy lenne helyes a kérdés, hogy "Mi számít őrületnek?". A szerelem? A lázadás? A különcködés? Persze ezt mindenki saját maga dönti el, de engem őrültnek gondolnak. Vannak olyan dolgok, amikről nem írok és nem beszélek, mert tudom, hogy az emberektől furcsálló tekinteteket kapnék csak, de tegnap kivételt tettem. Beszélgettem egy "régi ismerőssel" és persze a sablon kérdésekkel indultunk, aztán valahogy rátértünk arra, hogy "Mi van veled? Megváltoztál! Hol vannak a régi barátaid?".. tudjátok, a szokásos kérdések, amikor egy ember aggódik(?) a másikért. Megnyíltam és tudom, hogy megijesztettem azzal, amit meséltem magamról. Órási hibát követtem el azzal, hogy beszéltem.. (Az az átkozott nagy szám!) És ő elkönyvelt őrültnek, ha nem is mondta ki, de ezt gondolja rólam, de én nem vagyok őrült. Tudom, hogy nem vagyok. Csak olyan személyekkel barátkozom, akiket ti soha nem fognak megismerni, mert:
1. esélyt nem adok rá az átkozott nagy önzőségem miatt
2. nem úgy tekintenétek rájuk, mint én.. nem észlelnétek azt a csillogást, azt a varázst, vagy nevezzük bárminek.
És visszatérve a "régi barátaimra" (hogy az ő szavaival éljek), azok nem is voltak igazi barátok. De még haverok sem. Ismerősök inkább. :)
Egy kezemen meg tudom számolni hány barátom van. 4 lenne, de én csak 3-nak adok esélyt arra, hogy megismerjenek. Az a 3 személy, akiket ti soha nem fogtok megismerni a fennt említett okok miatt. Ők az enyéim. Soha semmi pénzért nem szabadulnék meg tőlük, képtelen lennék arra, hogy kizárjam őket a szívemből.. Nem megy! Megpróbáltam! Nem egyszer és nem kétszer, de nem megy.. Ott vannak. Nem mindennap beszélgetünk (sőt, van olyan, hogy hetekig csönd van), de ott vannak.. akikhez bármikor fordulhatok és mindig kapok tőlük választ.. akik visszaterelnek a helyes útra, ha eltévednék ebben a nagy világban.. Ott vannak! Mindig ott lesznek nekem!
Maradjunk annyiban.. nem érzem magam őrültnek. Bár miért érezném magamat annak? A betegek soha nem veszik észre magukon a betegség jeleit..

Rengeteg mindenről szerettem volna írni.. de időm kevés és kedvem még kevesebb.. Talán ha holnap ugyanazt érzem, amit ma reggel, akkor megfogalmazom, nem tudom. Lehet ez is egy olyan dolog, amit nem veletek osztok meg.. hanem VELE vagy inkább Velük.. Jó, most ezt úgysem érthetitek.. Nem is kell.. azt hiszem.