Az a dalszöveg nagyon fontos. Elkezdtem megint Ill Nino-t hallgatni, pedig szándékosan letöröltem a gépről és az mp4-ről az összeset, hogy ne hallgassam.. ne kínozzan magam. Eszembe jutott hogy régebben hány éjjelen sírtam a számokon, pedig nem éppen szívhezszóló dallamaik vannak (bár ez relatív).. mennyiszer feltettem magamnak azt a kérdést, hogy "KI VAGY TE?" és mennyire meg akartalak fejteni. Utáltam, imádtam, gyűlöltem és szerettem egyszerre.. Annyiszor a földhözvágtál, annyiszor pofoncsaptál, annyiszor forgattad a kést a szívemben.. és mindig ugyanoda jutottam. Nem tudtalak elengedni, nem tudtalak huzamossab ideig gyűlölni téged.. kellett az a szenvedés nekem, már a részemmé vált akkor. Ha nem lett volna az a fájdalom, akkor olyan érzésem lett volna, mintha levágták volna az egyik kezemet. Fontos elem volt az életemben. Hagytam hogy kihasználj, te irányítottál.. én csak egy baba voltam a kezedben, amit ide-oda rángattál egy cérnán.. Megkötöztél és igazából nem is akartam megszabadulni azoktól a kötelektől, mert addig is velem törődtél, rám figyeltél. Tud néha hiányozni az a fájdalom, amit te okoztál. Lehet most is hiányzik.. azért írok rólad. Mindig azt mondtam neked, hogy "nem, nem ismersz".. de így utólag visszagondolva, ismertél, tudtad mi a gyengepontom és kihasználtad. De most.. nem ismersz. Teljesen biztos vagyok ebben a kijelentésben. Megváltoztam. Egyeseknek ez a változás pozitív volt, nekem viszont.. nem tudom. Néha úgy érzem megfulladok a sok arcomtól, máskor meg élvezem, hogy most én is játszhatok az emberekkel, mert sosem tudják melyik arcomat látják. Ha találkozunk.. majd én is játszani fogok, úgy mint régen te velem! Tudom mennyit kell beszélnem.. minden kis gondolatomból adok egy darabot, de neked kell rájönni mindenre. Sok-sok kis kulcsot fogok adni..de vajon megtalálod a jó ajtót...? Sok sikert!