Lezártam egy korszakot. Nem is lezártam, hanem kitöröltem. 2008 juniustól egészen 2011-ig. Eltűntettem. Nem maradt semmi már. Senki sem tudja bebizonyítani, hogy volt egy ilyen. Senki nem fog rákérdezni a múltra és azokra a dolgokra. Én nem mondom, te nem kérdezed, ők meg sosem fogják megtudni. Leírtam már sokszor. Azt sem kellett volna. Itt van ebben a blogban. Itt bújkál a sorok legmélyén. Innen nem tudnám törölni és nem is akarok megszabadulni azoktól. Mert ettől vagyok én Godforsaken. Nem érzem a hiányérzetet, a fájdalmat, a bűntudatot és azt a régi érzést. Itt van az új érzés. A lomtár megkérdezte, hogy, - "Biztos, hogy törli ezt a(z) 32 elemet?" - és én gondolkodás nélkül rányomtam az Igen-re.
Igen, igen, igen, törölni akarom. 28 beszélgetés, 4 fotó. Bele sem olvastam. Féltem. Nem akartam azt az érzést a felszínre hozni. Sírni még úgyse. Miért sírjak amiatt, ami meg sem történt, ami nem rólunk szólt? Ennek így kellett lennie. Előbb-utóbb el kellett vágjam ezt a cérnaszálat. Elrendeltetett.
Nem vagyok szomorú. Nem vagyok bánatos. Nem vagyok. Boldog vagyok.

Új élet.