"Soha többé nem fogunk már beszélni?"

Lehet a türelmetlenség teszi, de tegnap elalvás előtt ezen gondolkodtam. Nem válaszoltál. A nem válasz is válasz. Mert tényleg elvarrtál minden cérnaszálat, ami valaha összekötött minket. Nem maradt semmi belőled. Azoknak az írásoknak is csak a foszlányai vannak meg a fejemben. Egyetlen egy maradt meg tisztán. Amikor a Balatonon nyaraltam és te akkor írtál nekem/rólam/rólunk. Szóval az tisztán a fejembe égett. Azt hitted haragudni fogok rád miután elolvasom, hogy te ilyeneket írsz rólam az interneten, pedig nem. Azt hiszem azzal az írásoddal valami önbizalom féleséget adtál nekem. Önbizalom féleség. Igen. Csak féleség. Te is tudod, hogy az önbizalom meg én örök ellenségek vagyunk. Senki sem bírta olyan sokáig mellettem, mint te. Mármint nem úgy, hanem csak úgy. Érted. Igazából örülnöm kéne meg köszönettel kéne tartoznom, hogy akkor ott voltál - ha nem is fizikailag, de lelkileg igen - mellettem. Azt hiszem - mert én tényleg mindig csak azt hiszem - tegnap jutott el igazán és teljesen tisztán a tudatomig, hogy már nem vagy és nem leszel. Hogy nem leszel se tavasszal, se NYÁRON, se ősszel, se TÉLEN. Mert ugye tudod, hogy te örökre Tél maradsz? Tudnod kell, hogy ezt soha nem moshatod le magadról. Tudnod kell, hogy te is otthagytál egy ujjlenyomatot a szívemen. Tudnod kell és el kell fogadnod, hogy a tiéd is beleégett abba a nyavajás szívembe. Tudnod kell! Ezeket a dolgokat nem szabad elfelejtened. Ne felejts el, jó?! Szeress egy picit, utálj egy picit, imádj egy picit és gyűlölj egy picit. A nénivel legyél türelmes. A néni csak jót akar neked. Az alkohollal óvatosan, de a tüdődet ne kíméld. Cigarettázni élvezet! Szerintem ugyanazt jelenti nekünk. Majd, talán, egyszer - "álmokat kergető, vasárnap délelőtt, bánatom hintaja nélküled visszajött" - leülünk egy asztalhoz és elszívunk sok, nagyon sok, rengeteg cigarettát. Ha egyszer van időd, maxiumum fél órád, olvasd el kérlek Stephen King-től a Leszoktató Rt.-t. Akár rólunk is írhatták volna. Talán úgy kéne leszoknunk. Találd meg azt a nőt, aki ebben a novellában van. Ne törj össze sok szívet és kérlek, könyörgök, ne verd a nőket. Csak a butákat! Ők megérdemlik. De csak az igazán butákat. Jó?

ui.: "Te miattam, én pedig miattad fogok a pokolra kerülni!"