Annyi mesélnivalóm lenne. Annyi szép dolgot kéne megosztanom, de időm sincs ilyenekre. Ugyanazt tudom elmondani, mint eddig. Boldog vagyok. De vannak félelmeim. Nem Vele kapcsolatban. Vele minden szép és jó.
Az utóbbi időbe nagy Stephen King fan lettem. Csakis tőle vagyok hajlandó könyvet olvasni. És szoktam kiírni idézeteket belőle. Sőt. Még facebook-on is szoktam kérni tőle idézeteket. Azt szeretném kérni, hogy olvasd el. Figyelmesen. Gondolkodj el rajta. Nem szeretném, hogy eltávolodj tőlem. Szeretném továbbra is, ha beszélgetnénk. Veszekednénk. Sértegetnénk egymást. Úgy, mint régen. Úgy, mint tavaly nyáron, amikor olyan, de olyan sokat beszélgettünk. Tudod, a plafonon úszó Hold, utazás Rómába, halál Párizsban. Tudod te miről beszélek. Talán a szerelem tényleg "barátságot zabál". Nem tudom. Nem szeretném, hogy barátságot zabáljon. Ne felejts el. Kérlek.

"Talán nincs is olyan, hogy jó barát meg rossz barát - talán csak barátok vannak, olyanok, akik az ember mellett állnak, ha megsérül, és akik segítenek, hogy ne legyen olyan magányos. Talán értük mindig érdemes aggódni, reménykedni, őértük érdemes élni. Talán még meghalni is, ha úgy kell lennie. Nincsenek jó barátok. Nincsenek rossz barátok. Csak olyan emberek, akik házat építenek a szívedben."
(Stephen King: Az)