Valami mindig véget ér. Véget ér egy nap, egy kapcsolat, egy barátság, egy film, egy zene, egy korszak.

Most akkor vedd úgy, hogy minden véget ér. Nekem. Nekünk. Minden egyes napban ott bújkál a vége. Olyan nincs, hogy "nincs vége". Valahogy, valamikor, valamiért egyszer minden véget ér. Vége kell lennie. Nem mindig akarjuk. Én még mindig hátranézek. Még mindig, ha háttal kell ülnöm és felszabadul egy hely, akkor átülök. Néznem kell továbbra is. Téged. Őt. Minket. Néznem kell egy üres pontra, ahová téged képzellek. Pedig vége van. Háttal kell ülnöm. Még mindig benézek a luxusautókba. Még mindig azon a csúnya egyenleten gondolkodom, aminek neki se álltam. Azon a gonosz hetesen, a kétszer tizenkettőn és a többi akármennyin. Még mindig az emberek arcát fürkészem, hátha egyszer ismerőssé válik egy "idegené". Mindig úgy képzelem el, hogy te ülsz valahol és végigmérsz. Ahogy sétálok. Vagy ahogy néha belerúgok egy-egy falevélbe, amit ránk hagyott az ősz. Megvárod, amíg én megvárom, hogy a pirosból zöld lesz. Megvárod, hogy felszálljak, hogy biztonságban tudj. Az orrod alatt kuncogsz, amikor éjjel rossz helyen szállok le a buszról és ha látod, hogy nagy a baj, akkor odajössz visszaterelni a helyes útra. Valahogy úgy képzelem el, amikor látod, hogy teljes magányban sétálok az utcán, akkor egyszer csak szembe jössz velem és megállsz, amíg oda nem érek. Nem beszélsz, nem csinálsz semmit, csak megállsz és a szemeiddel szólsz hozzám. Valahogy mindig így képzelem el. Nevetsz, amikor látod, hogy a buszon éneklem az egyik kedvenc dalomat. Már nem tudom hogy és mit képzelek (magamról!). Miféle harc ez? Kivel vívom?
Most akkor vedd úgy, hogy minden véget ér. Nemcsak nekünk, hanem nekem. Valami tényleg véget ért. Már nem megy ez az írás dolog. És nem is tudom mit akarok. Azt hiszem egésznap sétálni, utazni és álmodozni. Este elénekelni az altatódalt, szomorúan párnára hajtani a fejem és a fal felé fordulni. Cigarettázni és forró kávét inni egy teljes napig. Végigsétálni a Szabadság-hídon este és azt mondogatni magamban, hogy "Szabad vagyok". Nem tudom mit akarok. Megőrültem. Komolyan. Azt hiszem aludni. Mert aludni mindig olyan jó. Olvasni. Nem tudom mit akarok csinálni. Valami furcsa dolog megy végbe bennem. Valami furcsa, valami rossz.
Szóval erről beszéltem. Véget ér. Mindig valami. Az összes véget ért.

(Befejezetlen)