Csokoládé! Egy számból idéznék neked; 'ne csak nézz, láss is.. bazdmeg'! Szóval próbáld megérteni, ha tényleg nem értesz valamit, rákérdezhetsz, de utálom, ha semmit nem értesz. Én próbálok érthetően fogalmazni, de tényleg. Elgondolkodtam azon, hogy mi van, ha senki nem érti a blogom? Olvas, olvas, de nem fogja fel. Elszomorító. Pedig mostanában elég érthetően fogalmazok. Szerintem. Ma megtisztítottam kicsit a karmámat. Hozzájárultam egy fiú tüdőrákjához és megmondtam egy nőnek a pontos időt. Csak utána döbbentem rá, hogy nem tudatosan csináltam, nem akartam kijátszani a karmát, mint múltkor. Szóval. Kedves Karma! Látod milyen jó lány voltam ma, még az iskolában is, most már igazán megajándékozhatnál vala..vel. (Igen, direkt vannak ott pontok!) Utálom, amikor az emberek úgy bámulnak, amikor én nem is viszonzom. Szóval értitek. Felszállok a buszra, végigmér, látja hogy előveszem a táskámból a könyvet, elejtek felé egy 'hagyj most!' pillantást, belemerülök a könyvbe és érzem, hogy figyel. Ne figyeljen. Nem szeretem. Viszont szép a szemed. A hajad meg selymes és a fogad fehér. Szép. Beleolvadhatnál a környezetbe, de genetikailag te ellentmondtál. Értitek. Átlagos a szemed, az orrod, a füled, az egész fejszerkezeted, na de az ajkaid ... Teljesen más mint a többi embernek. A genetika egy különleges ívvel ajándékozott meg, egyszerűen gyönyörű. Kiszámítható vagy és vulgár. Könnyű leolvasni a szádról a szavakat, mert szépen artikulálsz, csak ne ilyen vulgár szavak hagynák el a csodás szádat. Ömlik a mocsok belőled. Nem láttam milyen nadrágba vagy és cipőbe, de megfogadtam, hogy mielőtt leszállok megnézem. Fogadtam az agyammal, hogy farmerba és fehér cipőbe vagy. Egy olcsó pillantást vetettem feléd leszálláskor és láttam, hogy farmerba és fehér cipő vagy. Kedves Agy! Nyertem! Jössz eggyel. Visszatérve a tüdőrákra. Azt is utálom, ha egy (számomra) közömbös ember eljátsza, hogy nincs öngyújtója. Szinte éreztem, amikor végigégetett a szemed, hogy tüzet fogsz kérni tőlem. Belenyúltál piszkos táskádba, mosolyogtál és odaléptél felém. Még oda se értél hozzám, de már vettem elő az öngyújtómat. A kelletténél jóval közelebb léptél hozzám és úgy éreztem, hogy az agyamba vagy. Undorító dolog volt tőled. Mélyen belenéztél a szemembe és motyogtál. Arra se méltattalak, hogy kivegyem a fülemből a fülhallgatót, odaadtam és vártam hogy meggyújtsd a cigarettád. Egy elhamarkodott köszi elhagyta a szádat, visszafordultál haverodhoz, aki röhögve odamotyogta a füledbe "Nem vagy semmi haver!" és egy "haha". A saját vicceden röhögtél, de nagy dolog, öngyújtót kért. Te még erre se lennél képes, hogy egy lánytól kérj öngyújtót, mert annyira gyáva vagy. A lelki szemeimmel láttam, hogy nem vagy túl sikeres a lányoknál, könnyen zavarba jössz. Szerintem ez a vicces, nem az, amit te mondtál. Tehát: haha! Nem tudom minek osztom meg veletek. Szeretek beletúrni az emberekbe, jellemzést mondani róluk, némelyik annyira kiszámítható. Nem is baj! Olyanok vagytok nekem, mint szegénynek egy falat kenyér. Amúgy visszatérve a ballagásra. Vagyis az utáni következő bulira. Nagy dilemmába vagyunk Jégbarlanggal. Siófok vagy Baja? Baja vagy Siófok? Már az ereimbe érzem a pezsgést. És ma fontos dolgot tudtam meg magamról. Értitek. Írtunk matekból. Ha el is enged érettségire a tanár (és el fog engedni, tudom!), akkor meg fogok bukni. Persze ez már nem olyan vicces, de egyszerűen rettegek a matektól. Nem fog menni! Persze tudom.. most jönnétek a "negatív hozzáállás" dumával, de én csak jobban tudom, hogy mit tudok és mit nem. És a matekot pont nem. Ma írtunk az exponenciális egyenletekből (még a nyelven is beletörik, ha ki kell mondanom:D) meg a logaritmusokból és így elnézve a dolgozat feladatokat, feltettem magamnak a kérdést; hogy jutottam el negyedikbe? :D És mindjárt itt van az érettségi. Matek a 2. napon lesz. Hurrá. Örüljetek velem együtt!