Furcsát álmodtam. Egy kulcs. És egy nyaklánc. Ezüst nyaklánc. Valami uszoda vagy tenger lehetett, nem tudom, de nagyon tiszta volt a víz. A kulcson volt egy lakat. Benn voltam a vízben. Leesett a földre, kiesett a kezemből. A kulcs és a nyaklánc is a fenéken maradt. Pedig szükségem lett volna rájuk. Megpróbáltam lemenni érte, de amikor felkaptam volna, jött egy örvény és majdnem megfulladtam. Visszamentem a víz tetejére és gondolkodtam, hogy hogyan hozhatnám fel. Már szinte sírtam, mert annyira kellettek volna. Egy osztálytársam felhozta nekem. Kimásztunk a vízből és én voltam a legboldogabb. Kétféleképpen tudom értelmezni az álmot.
1.) A kulcs és a nyaklánc a gyöngyöt szimbolizálja, amire nekem szükségem van, de nem tudom felhozni és más hozza a felszínre helyettem. Ez is a gyengeséget mutatja.
2.) Megnéztem az álomfejtős könyvbe mit jelent a kulcs. Az erotikát szimbolizálja. Ha valaki elveszti a kulcsot, akkor az azt jelenti, hogy meg szeretnénk tudni valamit, pedig sose fogjuk. Szóval értitek. Múltkor pedig delfinekkel álmodtam. Vagyis delfin voltam. Nem volt benne az álomfejtős könyvembe. Mindegy. Mostanába egyre többször álmodok vízzel. Kicsit ijesztő. Újra fogok járni hastáncra. Keddenként. Annyira várom már. Ma pedig túlestem az első külön németen. Nagyon jó volt. Esőbe jöttem haza. Szétáztam és a tisztára begöndörödött a hajam. Amikor beléptem a kapun az esőben táncoltam. Az egyik kedvenc számomat hallgattam és muszáj volt táncolnom. Az arcomat az ég felé tartottam, a szememet lecsuktam és pörögtem. Hagytam, hogy az eső lemossa az arcomról a mocskot. Jó érzés volt. Fülig érő mosollyal léptem be a házba és boldog voltam. Amikor a buszhoz mentem, akkor pedig ősz hangulatom támadt. Itt-ott megsárgult levelek áztak a pocsolyákban, esett az eső és boldog voltam. Amúgy folyton egy mondat jár a fejemben. Még én mondtam. Nekem a semmi is minden, míg neked a minden is semmi. Feldob ez a mondat, pedig igazából lehangoló, de boldog vagyok tőle. Este fülig érő mosollyal terültem el az ágyamon, mert eszembe jutott az a két "idézet", amit tegnap beírtam ide. Egyetlenegy darab hiányzik. Úgyis megtalálom. Csak azt nem tudom mi a kulcsszó. Mindegy. Sok mindenről szerettem volna írni, de már a kedvem is elszállt. Mármint a blogolástól. Amúgy jól érzem magam. Azt hiszem. A pokol és a föld között vagyok. Ez még nekem is új hely. Itt még sose jártam. Olyan ismeretlen minden. Abbahagyom. Ma üres a fejem és az agyam sem beszél. Kell ennél több?