Tavasz van. Jó kedvem van. Azt hiszem. Iskolába volt egy mély zuhanásom, de túltettem magam rajta. Ugrani lett volna kedvem. Kinéztem az ablakon és arra gondoltam, milyen jó lenne zuhanni. Egy zuhanó repülés. Eszembe jutott Balaton. Ott lehet bungee jumping-olni. Ki szeretném próbálni. Nem azért, mert vonzanak az extrém dolgok, hanem a szó szoros értelmébe zuhanni akarok. Tudatalatt arra gondolnék ugrás közben, hogy milyen jó lehet a földtől 1 cm-re megállni, kiélvezni az adrenalint, amint hatalmába kerít, öntudatlanul elájulni, sikítozni a levegőbe, a tüdőmet teleszívni friss levegővel és bemagyarázni magamnak; megtisztultam. Egy percig újra romlatlan lennék és a lelkem hófehér lenne. Végigjátszanám ugrás közben a legszebb emlékeimet és sikítoznék, ordítanék, amíg a hangszálaim el nem szakadnak. Amúgy szeretek fürdeni. Olyankor mindig bemesélem magamnak, és szoktam is mondogatni "most lemosom magamról az összes mocskot, ami bepiszkított". Mintha szentelt vízbe fürdenék. A fürdés nekem olyan, mint a hívőknek a gyónás. Nem tudom miért. Hülye szokásaim egyike. Tegnapelőtt felraktam a szekrény tetejére a könyvet, ahogy mondtam. Búcsúzásul csókot leheltem a borítóra és elengedtem. Talán nemsokára én is megtalálom azt a gyöngyöt, amiről Ősz beszélt. Talán tényleg jobb lenne mindent, tényleg mindent a "lomtárba" dobni és felemelni a gyöngyöt a fenékről. Talán jobb lenne, ha újra a víz tetején lehetnék és friss levegőt kapna a tüdőm. Talán tényleg jobb lenne mindent csak úgy elengedni, nem törődni azzal a nagyon sok "tegnappal és tegnapelőttel", amik ennyire hmm.. hagyjuk, hogy mit csináltak. Értitek. Remélem. Szóval igen, talán tényleg jobb lenne. Élni a pillanatnak, a szépet megőrizni, a régit visszahozni, nevetni önfeledten, nem keresni a válaszokat, a kérdéseket törölni a rendszerből és élni. Élni, ameddig csak lehet. Azt hiszem már megtaláltam a gyöngyöt. Akarom is a gyöngyöt. Csak azt nem tudom, a gyöngy is akar-e engem? Gazdájául fogad-e? Megérti-e, hogy szükségem van rá és helyrehozok mindent? Megígérem neki, hogy nem fogom visszadobni a tenger fenekére, és hogy vigyázni fogok rá, de meg kell értenie; néha szükségem van egy olyan térre, ami az enyém, ahova még őt sem viszem magammal. Az én gyöngyöm már csak ilyen. Nem engedi, hogy hip-hop újra a víz alá bukjak és elbújjak. Vajon képes lesz ezzel a tulajdonságommal megbékélni vagy egyszerűen elutasít? Hmm..