Utálom a mixpod-ot, hogy még mindig nem jó és megtaláltam azt a zenét, aminek ITT kell lennie. Vettem túró rudit. Kielégítem a szükséglete(i)met. Túlvagyok azon a napon. Nyakamon egy újabb "csodás" dátum. Ünnepelni lenne kedvem. Haha. De vicces. Ünnepelni. Megtaláltam azt a könyvet, amit még onnan (...) hoztam el. Nem, nem loptam. Ott volt. Senkinek nem kellett, azt mondták az enyém lehet. A dátum közeledtével újra rámtörnek az emlékek. Tegnap a "Sálasok vs. Sapkások". Ma pedig amikor eltakartad a szemem. Vak voltam. Szeretnék megint pár másodpercig vak lenni. Kedves emlék szívemnek. Ma a kifújt füsthöz tudnám hasonlítani magamat. Hazudtál. Tehát bántottál és fáj. Már nem úgy fáj, ahogy fájnia kéne, de fáj. Még több fájdalmat szeretnék tőled. Anya azt mondta buta és mazoista vagyok. Szerintem nem. Csak kiharcolom azt, ami végérvényesen az enyém; a fájdalom, amit külön nekem okozol. Tudom, napok óta ilyen zagyvaságokról írok. Semmi extrafrappáns vagy letargikus bejegyzés, de most ehhez van kedvem. Apróságokat kiemelni ebből a zűrzavarból és azt adni nektek. Képtelen vagyok a "régi új" blogba írni. Csupa szépet szeretnék oda. Nem akarom elcsúfítani ilyen bejegyzésekkel, mint ezt. Kettő már elnyerte a tetszésem. Vagyis 3. A harmadik egy vers. Charles Baudelaire - Egy dög című verse. Egyesek szerint ez a legundorítóbb szerelmes vers, de szerintem a dög magát a szerelmet szimbolizálja. Ezek a franciák tudják mitől döglik a légy. Miközben ezt a bejegyzést írom a 2. cigarettámat szívom. Na mindegy. Abból a könyvből írok valamit, amit az előbb már említettem. Ezzel zárom a zűrzavart.

Temetek

Ma reggel esett
ma minden más lett
mint eddig
emlékeim újra előtörtek
ebben a félhomályban
e hűvös nyári délután
elmúlt szerelmem
újra eltemetlek
leveleket fényképeket
mindent elégetek
ó bár ne itt lennék
de tudom
végig kell élni
temetni tanulom múltam
más szóval
önmagam kiherélni.

[Mód Ervin]