Élménybeszámolót fogok írni! :D

Tehát a reggel már rosszul kezdődött, mert elaludtam és nem tudtam normálisan kávézni és cigizni.. Jó, mindegy, elértem a buszt, Anikóra kellett várjak 20 percet (már tök hülyén éreztem magam az emberek között O,o) és jött Ő. Ő. Ahhh *,* Rámköszönt és mosolygott.. édes istenem.. majdnem elolvadtam :D
Jó, utána bementünk suliba és vártuk, hogy megérkezzenek a buszok. Felszálltunk, bevágódtunk leghátra és kezdődött a hülyeség. Dani mellett ültem (nem, nem Kekszi) és kb. az egész utat végigbaromkodtuk. Karmoltuk, harapdáltuk, bökdöstük egymást, mint az óvodások. Aztán irány a BNV. Basszus, én sokkal rosszabbra számítottam, sőőőt. Voltak különböző pavilonok és bementünk az Ázsia részbe. Ott volt egy indiai nő, aki táncolt és atyaég.. annyira szép volt, úgy beálltam volna hozzá táncolni, bár ez inkább törzsi tánc volt, én meg hastáncolni tudok, de mindegy. Nem volt időm bepánikolni a sok embertől és megfigyelni őket, csak mentem arra, amerre a lányok. Igen, odavergődtem az osztály "menőbb" lánykáihoz és velük jártuk körbe az egész BNV-t. Vettem magamnak egy iszonyatosan szép indiai sálat.. mármint, az a származási helye (:DD) és ennyi. BNV után plázázni mentünk, de nem találtam meg Stevie Taggert-tet, pedig mindent megtettem érte. Ekkor már Kittivel és Encivel jártuk a plázát. Jézus, ennyit baromkodni mint velük.. :D Rég röhögtem ilyen jót :) Olyan igazán kacagtam és mindenki minket bámult.. szinte észre lehetett venni rajtunk, hogy "vidékiek" vagyunk, hahaha :D Najó, itt van egy rész, amit kihagyok, mert csak.. azt inkább megtartom magamnak és Kittinek :D Túl sok lenne az információ nektek, és amúgyis egy önző dög vagyok :) Aztán háromnegyed 5-kor elindultunk haza.. :D Végig Dani mellett ültem és röhögtünk megint. Vagyis ő Paksnál elült Laci mellé, mert már nem bírt velem és akkor én elkezdtem zenét hallgatni, mert nem volt kedvem bekapcsolódni a "menő csapat" beszélgetésébe. Szóval úgy "ámblokk jó volt" :DDD Jó, ezt senki nem érti :)
De amúgy igazából ma döbbentem rá, hogy tök mások az osztálytársaim mint én.
Én vagyok az örök elmélkedő, aki nem bírja elviselni a valóságot, a véleményem is teljesen más az emberekről, a világról.. meg úgy minden. Bár le tudnám írni ezt, de nem tudom.. nem lehet!