Mindenki hogy várja az iskolát, csak én nem!? Inkább is-is. Kíváncsi vagyok pár osztálytársamra, de nem akarok emberek közé menni, egyáltalán nem. Tényleg ez volt életem legrosszabb nyara (...), de most már hozzászoktam, hogy itthon ülök, nem találkozom senkivel, Gyilkos elméket nézek és így nekem ez tökéletes. Tehát hangsúlyozom: nem akarok emberek közé menni! Egyáltalán nem!
Ráadásul ez az utolsó évem, érettségi, tételek, szecskaavató (= 9.-esek), szalagtűző meg minden hülyeség.
Töriből össze kell szednem magamat, tanulnom kell.. különben meghúznak érettségin (hányszor mondtam már ezt is, hogy tanulom a törit..), matekból tanárhoz kell járjak, hogy legalább 20 pontot össze tudjak kaparni a 2-eshez, németből át kell ismételnem a szavakat.. de ez olyan furcsa, régen odavoltam a németért, 4-5-ös voltam.. most meg évvégén küzdöttem a 3-ért (végül is meglett :D), nagyon sokat felejtettem.. A magyar pedig.. a magyart szeretem! Azzal nem lesz bajom. : )
És az osztálytársaimat még jobban gyűlölöm. Megfigyeltem, hogy évről-évre egyre jobban megutáltam őket.. Nem tudom hogy fogom elviselni a fiúkat, akik olyan gyerekesek, hogy az valami hihetetlen, a lányokat.. akikkel eddig csevegtem és egytől-egyig ribancok lettek, a seggnyalókat, a kétszínű dögöket. Tehát igen.. ez az én osztályom. Magamra maradtam..
Móni egész nyáron szart a fejemre, holott megígérte, hogy elmegyünk min. 1 napra a Balcsira, bulizni, pancsolni etc.. Ő volt az egyetlen normális lány, akit tényleg kedveltem, és most... ő is beállt a sorba.. Nem utálom.. csak egyszerűen nem akarok vele beszélgetni, se mellette ülni, se semmi.. Elvagyok én magammal. Amúgysem értené azokat a dolgokat, amik bennem zajlanak..!? (Jó, néha én sem értem, de az mindegy!) És majdnem elfelejtettem.
Ott van még Anikó, de egyszerűen nem érdekel, legjobb barátnő(????) ide vagy oda, nem tudom elviselni.. nem akarok tudni a létezéséről, az életéről, az érzéseiről, SEMMIRŐL! Tehát kb. így ennyi az iskolakezdésről meg nagyvonalakban az évemről.. Hmm, de jó lesz! ...