2011. augusztus 12. Minden év augusztus közepén beköszönt ez az érzés, amit egyedül kell átvészelnem. Valahol egy parkban kéne feküdjek valakivel és sorra kívánnom kéne. Tavalyelőtt kiültem a kertbe a hintaágyunkba. Akkor jól leittam magamat, ott bőgtem és hülyeségeket…

Előbb-utóbb meg kellett történjen a nagy áttörés. A másik blogomba se írtam túl sokat, ide se fogok, de most ez lesz az aktív. Kellett az a pár bejegyzés oda. Ami csak rólam szólt és nem arról, hogy mindenki lássa. Néha úgy érzem ketten írunk egy könyvet. Mintha mindkettőnk…