Otthont álmodtam magamnak. Otthon érzem magamat a saját otthonomban. Kettőnknek. Újságíró vagyok és épp pötyögöm a következő cikkemet. Halványan pislákol a lámpa, egymásutánjában szívom a cigarettát, csak nem koffein pihen az asztalon, hanem víz. Már a dohány is keserű.…

Lezártam egy korszakot. Nem is lezártam, hanem kitöröltem. 2008 juniustól egészen 2011-ig. Eltűntettem. Nem maradt semmi már. Senki sem tudja bebizonyítani, hogy volt egy ilyen. Senki nem fog rákérdezni a múltra és azokra a dolgokra. Én nem mondom, te nem kérdezed, ők meg sosem…

Mint a könyvekben. Vagy a filmekben. Ülök a monitor előtt és nézem a villogó kurzort. Nem jönnek a szavak. Nem jön semmi. Nem jön az égvilágon semmi.