Emlékszem, amikor olyan nagyon beteg voltam múlt héten. Amikor sehogy sem akart lemenni a lázam, sorra vettem be a gyógyszereket és borogatást raktunk a tarkómra... Amikor éjjel a hideg rázott és lázálmaim voltak. Akkor, igen.. akkor álmodtam Ady Endrével. Egyik pillanatban még ott…

Csak most az egyszer ne legyen igazam. Csak most az egyszer csaljanak a megérzéseim!

Próbálok hinni, bízni, a utolsó cérnaszálban kapaszkodni, de kezd összemosódni a te mibenléted az én felállított valóságommal. Meginogtam, nem tudom mitévő legyek, merre lépjek. Egyáltalán lépjek vagy ne lépjek? Bedobtak a tóba egy óriási követ és a víz nem akar…

Írok neked Kedves, hogy bánthass. Írok neked, mert könnyeket csaltál a szemembe, miután elolvastam "elbocsájtó szép üzenetedet". Írok, mert írni kell, hogy tudjak lélegezni, hogy reggelente a sötétben kifújjam a füstöt és a lehelletemet. Kifújjam a lelkemet, zsebembe…