Lopjatok, hazudjatok, gáncsoljatok; Ti úgyis csak ebben vagytok jók."Hogyan fosszunk meg engem a maradék érzéstől?"

Tóth Árpád: Elkoptam... Ó, ifjan hányszor lestelek, Vígan, bízón kerestelek. Bordáim rácsos lugasán A szívem úgy izzott feléd, Mint a tavaszi lugasok Rácsa közt piros lampion... És lehúnyt szemmel híttalak, Te testtelen és drága füst, Hányszor mellemre szíttalak, Te........…

Nem marad más, csak az őrjítő bűntudat. Pedig én annyira ...

Én leszek és az ágyon elterülő Magány, ami a nyakamba mar.

Tavasz Nyár Ősz Tél Megerőltető feladat megtalálni a hiányzó láncszemeket, de nekem sikerült. Kész a puzzle!

A hintámba álom ül, Lepkék lógnak a hátamon, megint egyedül... Ébredezik a lélek, most semmire nem felel, Ha kell, ott vannak a csillagok, Ott van a Nap és ott van a Hold, Közöttük én is ott vagyok Valahol... Táncol az eső a hátamon, Neved a homokba rajzolom, Ízeltlábú…

Lehet az elmém játszott, lehet az egész csak egy délibáb volt, de abban a pillanatban te voltál ott. Minden Ő-nek az Ő-je. A Fájdalom mennyország kapujának a kulcsa, minden titkok nyitja, Pandora szelencéjének az alkotója. Hiába kapkodtam utánad fáradt lábaimat, hogy egy kicsit…

Szerelemre gyúlt szívem!