Kuruttyuló békák, tücskök hegedűszólója, nyikorgó ágy és halk szívdobbanások. Teljes a csend. Nem szól Holden, nem szól a plafon, nem nevetnek a számok és nincsen dráma. Nem rontanak ki a falból az ujjlenyomatok és nem kacag senki se. Nem nyomom a fejemet a kispárnába és jól alszom.
"Ne félj, nemsokára vége van!" - szóltál hozzám álmomban. Beleégetted a szemeidet az én szemembe. Tényleg vége van. Csend van. Totális a nyugalom. Utoljára akkor éreztem ilyet, amikor fájdalomcsillpítókon éltem és az a sok gyógyszer kikapcsolta az agyamat.

A csend beszél, a zaj néma.