Egy óriás pöttyös túrórudi vagyok. Az egyik gyógyszerre allergiás vagyok, úgyhogy szopás. Mondjuk már kezd elmúlni. A manduláim köszönik szépen, jól vannak. Hétfőn kell visszamenjek az orvoshoz. Nem akarok iskolába menni. Olyan jó itthon, nem teremteni kapcsolatot a külvilággal. Kék labelloval kenem a számat. Még mindig ki van száradva. Holnap (a betegségem ellenére) itthon fogok inni. Magányosan és egyedül. Leülök a szőnyegre, előkeresem a régi írásaimat, emlékeimet, rakok be valami nosztalgikus zenét és a macskámnak kiöntöm a lelkem. Anya kedden jön haza. DJ Paulo-t hallgatok és azt hiszem tűrhető a kedvem. Elkezdték a Grace klinika 5. évadját, már ezt vártam. Nincs mit olvasnom és ez idegesít. Eszembe jutott ma a "Sálasok vs. Sapkások" harca és jót nevettem. Én hátul álltam. Természetesen a "Sálasok" veszítettek. Vagyis, nem is természetesen. A "Sálasok" nagyon sok fiút lealáztak már. *Elszívtam a cigarettát.* Már nem alszom felhők között. Most macik ölelnek éjjelente. Érzem a Tavasz illatát. A kedvenc rövidnadrágomba és itthoni pólómba szeretném már nyírni a füvet és közbe TCS-től a 'Ez az a ház' című számot szeretném dúdolni magamba. Ma azt mondták rám, hogy édi vagyok. Nem érzem magamat 'édinek'. 19 napja semmit nem tudok rólad. Biztos elfelejtettél. Biztos letiltottál. Biztos! Nem kell senkinek ezt megcáfolni. Én tudom, ti nem tudjátok. Egy Kinder tojásos bábu néz engem. A fejének az egyik része, olyan mint egy japán ember, a másik pedig olyan meglepett. Viszket az orrom. Mérges leszek.
Ma van a te születésnapod. Ma már felköszöntöttelek. Most megteszem mégegyszer; BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! : )

Magammal nem zavarom magamat
nyugton vagyok magammal
bármit csinálhatok magamba,
úgyis örülök magamnak.
/Culi :D/

Ez most választ a "mi van veled?-re".