Muszáj közzétennem valamit! Szerintem ha 10 embert megkérdeznék, pontosabban 10 őszinte embert megkérdeznék, hogy mi a véleménye az életemről és rólam, valószínűleg így definiálnának:

"Egy utolsó szaralak vagy, aki soha nem fog magának barátot (pasit) és barátokat találni. Nem viszed sokra az életben, előbb-utóbb bekövetkezik az a nagy törés az életedben és öngyilkos leszel a világfájdalmaid miatt. Gonosz, kétszínű és cinikus vagy. Irigyled minden egyes embertől a boldogságot és ha látod, hogy embertársaid örülnek valaminek fel tudnál robbani a dühtől. Képtelen vagy megnyílni az embereknek. A saját nyomorodban fogsz elsüllyedni, magányosan és boldogan fogsz meghalni." (Értsd a boldog szót: azért fogok örülni, mert végre meghalok.)

Egy általános jellemzés rólam. Szerintem ehhez hasonlót vágnának a fejemhez, ha az embereknek lenne elég nagy bátorságuk, de mivel senkinek nincs.. De tudom, hogy ezt gondoljátok! Nem fogok én nektek semmit bizonygatni, hogy "már pedig ez nem így van, mert.."! Ilyenkor döbbenek rá, hogy napról-napra erősödöm és hogy senki sem érti a művészetemet. Honnan tudjátok, hogy én ilyen vagyok? Honnan? Arra sosem gondoltatok, hogy ez csak egy álca? Lehet, hogy egy egoista kis ringyó vagyok, csak titeket hülyére veszlek ezzel az arcommal. Miért van az embereknek ennyire csőlátásuk? Miért csak abban hisznek, ami előttük van? Miért nem próbálnak egyszer másfele menni?