Azt hiszem kicsit megnyugodtam, vagy nem is tudom. Próbálom leplezni milyen rossz a kedvem és elterelni a gondolataimat róla. Tegnap óta kb. 100 oldalt olvastam a könyből. Nemsokára a felénél leszek és ettől kicsit elszomorodom, ez egy olyan történet, amit nem akarok, hogy véget…

Nem tudom a napját pontosan annak, hogy mikor sírtam utoljára ennyire, mint ma, (biztos nem lehetett olyan régen), de ahogy telnek a napok, hetek, mindig egyre nagyobb és nagyobb gát szakad át. Borzalmasan nagyot csalódtam benne. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire, de rádöbbentem…

2"Óh mennyire szeretlek téged, ki szóra bírtad egyaránt a szív legmélyebb üregeiben cseleit szövő, fondor magányt s a mindenséget. Ki mint vízesés önnön robajától, elválsz tőlem és halkan futsz tova, míg én, életem csúcsai közt, a távol közelében, zengem, sikoltom,…

"Rettegve menekülünk a látszatra oly idilli család otthonok ajtaja mögött meglapuló sötétség elől, a lidércnyomásoktól, melyeket a természettől oly bizakodó és szerető gyermeki lelkekbe csöpögtetnek bizalmuk és szeretetük tárgyai. Futunk, egyre többen és egyre…