Olyan badarságokon töröm mostanában a fejem. Igazából nem tudom miért kezdtem el most blogot írni, mert tudom, hogy ez csak egy szánalmasan rövid bejegyzés lesz és semmi értelme, de pötyögni jó. :) Szeretem hallgatni, ahogy a billentyűzeten mozognak az ujjaim és különböző hangokat adnak ki. (tudom, tudom.. kit érdekel ez?)
Kicsit összevesztünk ma Kekszivel. Vagyis nem is vesztünk össze, csak naa. Nem beszéltünk meg eléggé flegma voltam vele. Ilyen az élet.
Vikinek meséltem magamról, a nyaramról. Kinevetett.. tehát nálam ez azzal egyenlő, hogy nevetséges vagyok. Elgondolkodtató. Amúgy én nem érzem magamat nevetségesnek (és őrültnek sem!), csak egyszerűen máshogy gondolkodom mint az emberek 80%-a. Tartózkodom tőletek!
Mint már említettem csütörtökön "kirándulás" lesz, és Pestre megyünk. Kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogok reagálni a tömegre, mert ha már itt is bepánikolok, akkor mi lesz Pesten...!? Jó, mondjuk nem leszek egyedül, szóval időm sem lesz bepánikolni és átgondolni dolgokat. Nem kereshetem nyugodtan Stevie-t, nem figyelhetem az embereket nyugodtan, nem lehetek az, aki lenni szeretnék és ez engem kicsit elszomorít. Pestre azzal az arcommal szerettem volna menni, amilyen igazából vagyok, de nem, ismét hazudoznom kell és színeszkedni. Jó, mindegy.. Nem akarom annyira kifejteni ezt.. sem.