Minden aprósággal belémkötsz, hülyének nézel és csicskáztatsz. Képtelen vagy arra, hogy önálló legyél, viszont olyan erős a személyiséged, hogy az emberek nem mernek ellent mondani neked, mint ahogy én sem. Egy oltógép vagy, de saját magadon nem veszed észre a hibákat, talán azért, mert egyáltalán nem is érdekel. El vagy szállva magadtól, mert letettél már valamit az asztalra, míg veled ellentétben én nem (szerinted). Minden embert hülyének nézel és a gyengéket a Dunába vetnéd. Kíváncsi vagyok, hogy velem is megtennéd-e...!? Képtelen vagy arra, hogy együttérezz az emberekkel, semmi empátia nincs benned, de belül gyenge vagy. Sose látom rajtad, ha szomorú vagy, olyan jól álcázod magadat mások előtt. Rettegek tőled! Sose tudom milyen kedved van, milyen hangnemmel szólítsalak meg. Nem merem kimutatni az érzéseimet neked, ezért sem beszélek veled túl sokat. Minden emberről azt gondolod, hogy egy utolsó szemétláda és igen.. mindenkiben megvan ez a tulajdonság, de vannak emellett az embereknek jó tulajdonságai, de te neked olyan csőlátásod van, hogy azt nem lehet szavakba önteni. Nem tudsz megnyílni, mert azt gondolod, hogy visszaélnek a bizalmaddal, de igazából jó ember vagy. Ideje lenne változtatnod, és igen, most neked kell. Mi már alkalmazkodtunk hozzád, de te mikor fogsz egy ici-picit hozzánk..? Mikor adsz csöppnyi szeretetet nekünk..? Hmm? Válaszolj! Őszintén!
Bontsd le azt a falat, nyílj meg, szeress, ölelj, csókolj, mutass magadból valami olyat, amit még sose, nehogy arra ébredj egy szép reggelen, hogy nincs senki melletted. Félre ne értsd, nem fenyegetlek, csak egy jó tanács. Tőlem. Neked.