"Szerintem azért jártak arra, amiért én: el akartak szökni minden elől. Flúgosak voltak, ahogy én.
Onnantól kezdve valahányszor egyedül akartam lenni, a Flúgos-tóhoz mentem, és erre egyre gyakrabban volt példa. A flúgosokkal is mindig találkoztam. Néha új alakok kerültek elő, néha ugyanazok, úgy sorakoztak a parton, mint az eldobott gyöngyszemek. Sosem beszéltünk egymással - sehova sem illettünk be. Hülyeség volt azt gondolni, hogy egymáshoz jobban passzolunk.
Csak jöttünk, maradtunk, gondolkodtunk, aztán elmentünk."
/Dan Wells: Nem vagyok sorozatgyilkos/

Hányszor boncoltál fel?

"It's only a diary... everyone knows diaries are full of crap."

Köszönöm Bridget Jones!

"A léleknek is lehet valami betegsége, sérülése, hogy úgy mondjam, és ennek megfelelően a testi tünetekben is bizonyos zavar áll be. Hogy kívánhatjuk az orvostól, hogy a testi bajt meggyógyítsa? Hogy tehetné ezt, amíg a lélek baját, sebét meg nem mutatjuk neki?"
/Nathaniel Hawthorne/

Lehet ezért nem gyógyul a lábam. Lehet ezért nem múlik el a csúnya köhögés. És a seb az orromban. Meg az örökös orrfújás. Nem tudhatom. Csak olvastam. Nem vagyok én orvos. De erről már többször hallottam. Testi bajaink a lélek betegségét jelentik. Valahogy nem tudom elhinni, hogy lenne lelkem. Komolyan mondom. Azt ellopták.

És most a testemet is ellopják...

(megszöksz) 

"Az emberek néhány érzelmet megjátszanak. Én úgy érzem, hogy mindet megjátszom, méghozzá kiválóan (...), és ez nyomja a vállamat. Gondolom..."
/Dexter/

Az Unkle - Lonely Soul egy csodaszép szám. Mindenkinek ajánlanám. Percenként halok meg. Ma már a tüdőm is elkezdett fájni. Vagy a mellkasom. Nem tudom. De szúr. És fáj. Ilyen érzés, amikor össze van törve a szív. Biztos vagyok benne. Szakad a hó. Azt hiszem erre vágytam a legjobban. Ilyen betegen is cigizek, mert nem tudom nem csinálni. Most voltam lent. Csináltam a hóba szívet (...)
Örülök, hogy olvasol. Kicsit közelebb érezlek magamhoz. Nem mintha én bármit is tudnék rólad, de az érzés, hogy itt matatsz a lelkemben, fejemben, az jó érzéssel tölt el. Nemcsak ismerősök vagyunk. Mert ettől féltem a legjobban. Hogy csak ismerősök leszünk. Nem mondanám zökkenőmentesnek a kapcsolatunkat, sőt. Amikor sokáig nem beszéltünk, azt hittem már soha nem is fogunk. Az idő? Még mindig nem tudok hinni ebben a mondásban. Mert az nem oldja meg a dolgokat. Talán csak fejben helyre tudtuk tenni a dolgokat. Nekem nagyon sok mindent rendbe kellett tennem. Azt a sok mindent, amit elrontottam. Aztán újra beszélgettünk. Megváltozott valami. Távolságtartóbb lettél. Úgy éreztem. És már nem olyan volt, mint régen. Mindegy. Megbékéltünk mindennel. És most esik a hó. Sok minden jár a fejemben.

Kisétálsz. Elsétálsz. Megállsz. Otthagysz. Odajössz. Elindulsz. Elfordulsz. Elnézel. Félrenézel. Rámnézel. Átnézel. Odanézel. Beszélsz. Csendben vagy. Hallgatsz. Kérdezel. Mosolyogsz. Nevetsz. Kacagsz. Nem csinálsz semmit. Mesélsz. Eszel. Iszol. Lépsz. Sietsz. Futsz. Rohansz. Leülsz. Felállsz. Beszállsz. Kiszállsz. Elszállsz. Zuhansz. Keresel. Nem keresel. Kutatsz. Találsz. Nem találsz.
Nem talállak.

Percenként halok meg.

Pocsék nap. A fagyhalál szélén álltam ma. Nekem nem csontig hatol a hideg, hanem egyenesen a génejimbe van már. A receptorok felveszik. Inger átalakul ingerületté. Borzalmas, ahogy végigfut az idegrendszerem, a génjeimbe van. Talán már ezzel születtem. Anya minden évbe a születésnapomon el szokta mondani, hogy hogyan is születtem. Ez amolyan hagyomány nálunk. Vagy nem tudom. De sose kérdeztem tőle, milyen idő volt aznap?! Hideggel jöttem és azzal távozom. Sokszor csak az tart vissza a fagyhaláltól, hogy újra és újra újjászületek azzal a mosollyal, amit az embereknek ajándékozok reggel. Mert van, aki értékeli, ha rámosolygok.
Van egy villamosvezető barátom, aki múlt héten hozott nekem kávét és forrócsokit. De mától rászoktunk a teára. Azt mondta, hogy holnap is hoz nekem. És hogy tegezzem végre. Azt hiszem ezek azok a pillanatok, amiért érdemes élni. Pedig csak odaadom neki az újságot. Ő nem tartozik nekem semmivel. De ő jön és hozza és viszi és félt, hogy beteg leszek. Pedig már az vagyok. Pocsék nap volt. Vagy nem tudom.
A szavaknak súlyuk van. De tényleg. És sokan bele se gondolnak ebbe. Vagy a következményekbe. Mert lehet nem gondolják komolyan... de egy szó, egy mondat, vagy akármi meghatározhatja a gondolkodásunkat. Befolyásolja az agyműködést. Elronthatja az egész napot.
Gyűjtöm ezeket a szavakat. Szériahibás vagyok. Tudom. És azt is, hogy utálsz. Buta. És műveletlen. A paraszt volt a legkedvesebb. Vagy már nem tudom. És csúnyán beszélek. Ezt én mondom. Én tudom, hogy annyira mocskos a szám, hogy ezen már semmiféle szappan és fogkrém nem segíthet. Az évek megtették a hatásukat. Persze, te tudod és hallgatod... és sosem kérdezel vissza. Nem akarsz vájkálni és túrkálni. Vagyis nem mindig...de belegondoltál tényleg? "Durva". Mosolyogni kell. Mert azzal félre tudom vezetni őket. És téged. Meg bárkit, akit akarok. Mosolyogni kell mindig. Reggel, délben, este. A szám ki van száradva. Az orrom piros. És a lábam a legundorítóbb. Egyszerűen hánynom kéne magamtól. Kívülről, belülről egyaránt. Lassan tényleg hiányzik rólam az a felsőtest is, amiről írtak. Elhagyom saját magamat.

Egyre többször jut eszembe az az emlék. Ideje lenne végre kiadni magamból.

Felkészültél a legnagyobb fájdalomra?

"Ragadj el, vesd rám mindent látó két szemed
Fedezz fel, fojtsd vissza lélegzeted
A rólad szőtt gondolatokból oxigénpalack
Búvárkodhatsz fejemben, míg élek benn maradsz

Rés a fejben csak neked, nyitott könyv vagyok
Míg hagyhatom... Óvva tedd meg lépteid
Mert eltévedhetsz így vakon

Less belém, légy enyém
Nyúzd le lelkemről a testem
Morbid kép, de érted én
Majd rózsaszínre festem

Rózsaszínre festem, legyen szebb majd műsora
Mű sorokból írta sorsom édes mostoha
Olvass minden szavamból majd apró trükköket
Súlyuk nincs, de őrzöm régről holt emléküket

Rés a fejben csak neked, nyitott könyv vagyok
És tudhatod... Ha nem látsz szebbnek többé
Úgy majd én is csak elsorvadok.

Less belém, légy enyém
Nyúzd le lelkemről a testem
Morbid kép, de érted én
Majd rózsaszínre festem."