Valami hiányzott ma este. Pedig Cuvée volt a kezemben, zenére mozgott a csípőm, dobolt a lábam, a hajamat pedig ide-oda ráztam. Nem írtam sokáig. Nincs idő. Az idő pénz. Megtanultam értékelni ezt a mondást. Valamit vártam. Nem tudom megmondani mit. Színeket várok az életembe. Hiányoznak. Pedig az évek alatt megtanultam a szürkeségben élni. Sminkelem magam. Színesek a ruháim. Haladok. A magam módján. Szürkeségben élek mégis. Nincs egy koncert. Nincs semmi. Csak az iskola, a munka, a munka és az iskola. A munkát említettem már? Nem tudom. Kimaradnak az ütemek az életemben. Semmi szórakozás. Nincs semmi. Szürkeség. De most valahogy nem jó. Vártam a "Most múlik pontosan"-t, de nem jött. Vártam, hogy összeboruljunk és sírjunk, hogy milyen förtelmes a világ.
Írtam. Nem tudom mikor fogok legközelebb. Várjatok.
Élek. Néha adok magamról egy életjelet.

Te élsz még?

Éltél valaha?